Parafrázis az utolsó vacsorához...

Idegenül nézem ezt a konzumterrort, ami karácsony előtt különösen szembetűnő. Műanyag fenyőfák, díszek a boltok, áruházak kirakataiban, a szupermarketek, plazák előtereiben, az akciót hirdető táblák között. Szól a végtelenített karácsonyi zene a hangszórókból, a jól ismert karácsonyi dallamok vagy ezerszer. Óriási választék mindenből, külön karácsonyi akciók, tolongás, tömeg mindenhol. Rengeteg hasznavehetetlen holmi, plasztik játékok, különböző elektromos kütyü mindenütt. 

Elszorul a szívem, ahogy gépiesen beállok a pénztár előtti sorba. Próbálom önmagamból kilépve, kívülről szemlélni mindezt. Kérdések fogalmazódnak meg bennem... Mi történt veled világ?? Mi történt velünk? Miért hagytuk, hogy a pénz, a merkantil szellem mindent elárasszon? Elcsábított és megrontott lelkünkkel így ünnepeljük a karácsonyt???
Hol vannak az Ady által is megénekelt régi karácsonyok:

"Harang csendül, ének zendül, messze zsong a hálaének, 

Az én kedves kis falumban Karácsonykor magába száll minden lélek."

Hol van? Merre lehet?
Sokak számára alighanem megszűnt a karácsony szakrális üzenete, holmi munkaszüneti napokká vált, amikor kötelező nagyokat enni-inni.

A memóriám zugában még rálelek néhány emlékfoszlányra a régi karácsonyokról. A sztaniolba tekert szaloncukor, a csillagszóró, a fenyőfa kellemes illata, a meleg és meghittség. Hol van mindez már....

Ekkor felriadtam... Elaludtam a fotelben... Álmos, ködös tekintettel nézek körül és látom mellettem a szőnyegen, a kezemből kicsúszott karácsonyi akciót hirdető reklámújságot. Meredten nézem azt az oldalt ahol bekarikázva bejelöltem a megvásárolandó ajándékokat...