Hétfő, kedd, szerda... Milyen nap is van ma? Nem tudom. Nem ismerek sem nappalt, sem éjszakát, csak az álom hosszú partjait, a kis pirulákkal megszerzett feledést.
Az ablakon túl kék az ég, azt hiszem odakinn kezd jóra fordulni az idő.
Az ágyneműm csupa gyűrődés, már napok óta ki sem keltem belőle. Még mindig rettenetesen szenvedek miatta, de tudom, nem fogok belehalni. Türelmesen várom, hogy a lelki sebem beforrjon, behegedjen. Gyakran megjelenik Ő a gondolatomban, és pontosan addig marad ott, míg besózza a sebet. A sót gyöngéd szavak kíséretében veszi elő a zsebéből. Miután elmegy, a seb újra vérzik...
