Munkába menet mindennap megveszem az újságomat a sarki bódéban. A
nagydarab újságos egyszerűen levegőnek néz, hiába köszönök hangosan.
Mindenkihez van egy kedves szava, sokakat keresztnevén szólít, másoknak
mosolyogva adja oda az újságot. Nekem nem köszön, nekem mogorván, átható
tekintettel tolja oda a pulton a visszajáró pénzt. Úgy néz rám, mintha
gennyes kelések lennének az arcomon. Köszönöm, hogy újságot kérhetek,
hogy kiszolgál, köszönöm, hogy elfogadja a pénzem, hogy visszaadja az
aprót! Az utcán néha hátrafordulok, és rendre azt látom, hogy
barátságtalan tekintetek kísérnek. Múltkor már odáig jutottam, hogy
amikor egy kávéautomatából kivettem a kávémat, hangosan megköszöntem.
