Húzódunk szépen vissza – gondolom. Bizony húzódunk ám vissza. Mindnyájan
csak így vagyunk, mert így igaz. Húzódunk vissza a háttérbe –
integetünk, keszkenőt lobogtatunk, vagy csókot dobunk - mint az induló
vonat után – de mindnyájan fakulunk, zsugorodunk, szürkülünk,
távolodunk. Tűnik-múlik életünk, egyre veszítünk, elveszítjük anyánkat,
apánkat, ifjúságunkat, hajunkat, fogunkat, barátainkat, szeretőinket,
formánkat, eszünket, életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése